Korábban is szerettem az állatokat, de nekem a projekt előtt a természetvédelem leginkább azt jelentette, hogy nem szemetelünk, vigyázunk az állatokra és nem bántjuk őket. A 14. Afrika Expo Budapest alatt azonban sokkal többet értettem meg abból, hogy mit jelent felelősen gondolkodni.

A kiállításon sok civil és nonprofit szervezet standját megnéztem. Beszélgettem olyan emberekkel, akik Afrikában állatokat, gyerekeket vagy helyi közösségeket segítenek. Rájöttem arra, hogy nem kell felnőttnek lenni ahhoz, hogy valaki tegyen valamit másokért.

Az egyik legemlékezetesebb élményem a Rügyek és Gyökerek standjánál volt, ahol jelképesen örökbe fogadtam egy csimpánzt. Nagyon tetszett, hogy egy olyan állaton tudok segíteni, amely nagyon messze él tőlem. Utána még többet akartam megtudni a csimpánzokról, az élőhelyükről és arról, hogy miért kerülnek veszélybe.

Egy másik standnál, az Afrika Másként Alapítványnál azt is megtudtam, hogy gyerekeket és fiatalokat lehet támogatni abban, hogy tanulhassanak. Kiválasztottam egy Maliban élő diákot, akit távszülőként szeretnék támogatni. Ez nekem azért volt nagyon fontos, mert én természetesnek veszem, hogy iskolába járhatok, vannak könyveim, füzeteim és tanáraim. Az Expón értettem meg igazán, hogy ez nem minden gyereknek ennyire természetes.

A legnagyobb változás talán az volt bennem, hogy már nemcsak azt gondolom, hogy „sajnálom” a veszélyben lévő állatokat vagy a nehezebb helyzetben élő gyerekeket. Inkább azt kérdezem magamtól: én mit tudok tenni?

Lehet, hogy tízévesen nem tudom megoldani Afrika problémáit. De tudok tanulni róluk. Tudok mesélni másoknak. Tudok tablót készíteni. Tudok egy állat védelmét támogatni. Tudok segíteni abban, hogy egy másik gyerek tanulhasson. És szerintem az is fontos, hogy amikor felnövök, már úgy hozzak döntéseket, hogy tudom: annak, amit vásárolok, amit eldobok, ahogyan utazom vagy ahogyan a természetről gondolkodom, máshol is lehet következménye.

A 14. Afrika Expo Budapest előtt Afrika számomra főleg egy érdekes kontinens volt sok állattal és különleges kultúrákkal. Az Expo után már azt is értem, hogy az ott élő emberekhez, állatokhoz és a természethez mi is kapcsolódunk.

A „Mentsük meg az afrikai állatokat!” kiállítás készítése közben én szerettem volna tanítani valamit másoknak. Végül azonban én tanultam a legtöbbet.

Azt tanultam meg, hogy a felelősség nem attól kezdődik, hogy valaki felnőtt lesz.

Hanem attól, hogy észreveszi: ő is tud változtatni valamin.